Egy általam nagyra becsült újságíró tollából loptam e pár sort. A cikk, amiben írta kicsit más körítést ad a mondandónak, de én eddig is és valószínűleg ezután is hajlamos vagyok egy-egy részletet megfogni, megragadni. Abba most nem mennék bele, mert a részlet is ezt a példát hozza fel, hogy ítéletek, ma Magyarországon, s valójában a világon tényleg a jogon alapulnak-e, s ha igen, nincs korrupt ítélkező, bíró, akkor a jogot alkotók tényleg az igazságot (az általános igazságot) akarják-e leképezni a különböző szabályokban vagy az adott, jövőbeni saját ügyleteik elől akarják elgördíteni az akadályokat. (Sajnos mostanában láttam, tapasztaltam, hogy milyen mozgatórugók irányítják és hogyan a törvények alkotását. A legkisebb szégyen-piros - mert valahogy én szégyenlem magam - hozzáfűzésem is az, hogy személyes, egyéni érdekek vezérlik azokat.) Az idézetre visszatérve, nemrég dohogtam (kifejezés: a la nal) valami hasonló folyamatokra. Már máskor is előfordult, hogy valami témáról, értetlenségemről véleményemről hangot adva, azt nem sokkal később visszaköszönni láttam máshol. Persze sokkal egyszerűbben, élesebben megfogalmazva. De az is lehet, hogy azt látom meg, amire amúgy is fókuszálok, mert abban az állapotban vagyok. Sokan vagyunk hasonló gondolatérzésekkel, csak ki így, ki úgy tudja megfogalmazni. Képességeinknek függvényében. Ha valaki törvényt szeg, hág át vagy meg, legyen az akár jogi alapú, legyen az erkölcsi alapú, úttörővé válik. Bizony sokan fogják követni. Adott pillanatnyi érdek, szeszély alapján a jövőt veszik el. Mert mi lesz akkor, ha sokan úgy gondolják, megtehetik? Káosz. Zavaros. Abban pedig jól lehet halászni. Nem számít milyen áron.
2009.12.17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése