Az ember lányának jut az évi 365 napból nehezen kisírt két hét úgynevezett szabadság. Nem volt egyszerű az sem, a kevés létszámhoz igazítva, úgy osszuk be az augusztust, hogy mindenkinek jusson valami belőle. Sikerült. Aztán elkezdtem tervezgetni, hogy jusson is maradjon is mindenre, lehetőleg férjen bele sok lehetőség. Nekem még szerencsém van, hiszen a szállás finanszírozása megoldott üdülési csekkel. Most, amíg van lehetőség az üdülési csekk felhasználására, próbálok jó nevű, kényelmes szállodákat kiválasztani. Ha majd már a megspórolt pénzből kell fizetni úgysem futja az olcsóbbnál jobbra. De amíg van lehetőség, akkor legyen négycsillagos a minőség.
Az első lényeges szempont az volt, hogy fürdőhely legyen. A gyereknek az kell. Lehetőleg fedett is, hiszen az időjárás kiszámíthatatlan. Gyerekkoromban jártunk Hajdúszoboszlóra. Akkor még az egyszerű strand volt csak. Azóta sokat fejlődött, épült, szépült. Pár éve egy nem igazán jólsikerült nyaraláskor láttam építkezés nyomait a strand-fürdő bejárata mellett. Mint később megtudtam, egy általam ismert szállodalánc építkezett oda. Amikor megnyitottak még elég magasak voltak az árai, le is mondtam róla, kaptam is jobb ajánlatot. Most valahogy kezembe akadt a nyári akciójuk, ami kiváltotta a tetszésemet. Nem bántam meg. Bár Szoboszló környéke nem hemzseg igazán a látnivalóktól, fürdős pihenésre jó. Anorexiás-vékonyka embereknek pedig igazán ajánlom a szállodánkat, mert eddigi legjobb ételélményben volt részem. A süteményeket kivéve. De abban elég válogatós és elkényeztetett vagyok, lévén a lakás környékén található legjobb cukrászda miatt. Nem is igazán tudom felsorolni a finomabbnál finomabb ételeket, de ellentétben az eddig tapasztalt svédasztalos vacsorák átlagos kínálatával (amik azért valljuk be, finomak voltak) itt a minőségi alapanyag is képviseltetve volt. Lazac-tonhal-hátszín-bélszín-szűzpecsenye-vadragus csodák tömkelege. Igazi fehérje-diéta. Kulináris élmény volt. Nekem. Csenge pedig vizitündérré vált ezalatt. Állítom többet volt víz alatt, mint felette. Tőle erre is számítottam. Próbáltam azért belelopni kicsi kultúrát is az életünkbe, megnéztük Reigl Judit kiállítását Debrecenben. Bár tőlem távol áll az absztrakt festészet (de sok volt azért aközött is, ami kiváltotta a csodálatomat) a szürrealista képei kimondottan tetszettek.
Egy kis minta
(Hoppá! Kénytelen vagyok felkapcsolni a világot, ugyanis éjszakai sötétség borult rám napközben, pedig igencsak világnak kellene lennie.)
A másik kirándulós programot még a szálloda elfoglalása előtt iktattam be. Csenge rég nyúz, mivel látja a metróban a kirakott plakátokat, és mivel imádja az állatokat, hogy a Nyíregyházi állatkertbe menjünk el. Kicsit alul terveztem ezt a programot. Nem gondoltam, bár néhol vadasparknak hirdetik, hogy ilyen nagy területen fekszik. Budapesti állatkertet ismerve, kisebbre számítottam. Aki netalán odakészül, az legalább négyórásra tervezze a kirándulást. Nagyon szépen felújított állatkertet fog találni, ami folyamatosan fejlődik. A képeken lehet majd látni, felrakom azokat is. A Camponás Tropikáriumot megszégyenítő Ócenáriummal rendelkezik. Belépő ára? A két jegyünkért fizettem 3900 Ft-ot. Mint kiderült semmilyen, vagy csak alig kapnak állami támogatást. Így elismerésem nekik. Honnan tudom ezt? Pénztárnál előttem lévő pedagógus panaszkodott, hogy miért nem olyan kedvezménnyel kapja a belépőjegyet, mint itt Pesten.
Jaj, jut is eszembe. Árulja már el nekem valaki, hogy a pedagógus miért mehet be mindenhová olcsóbban? Nekik miért jár még ez is??? Alanyi jogon? Ha iskolai csoporttal megy, az rendben van, de saját privát programként miért? Miért van neki több joga kultúrára, mint nekem??
Második rész.
Ezt a fejezetet kicsit keserűen kezdem el. Amikor az embernek, az ember lányának évente van két hete, hogy beossza, megtervezze szabadságát, akkor aggódik egy picit azon, hogy minden jól menjen. Ne jöjjön közbe semmi.
Én is így terveztem.
A két országos kirándulás között, mivel szerettem volna kijutni a Szigetre, beterveztem a nulladik napot, Cseh Tamás emlékkoncertet. Eleve úgy szerveztem mindent, hogy még az is beleférjen, ezért inkább lemondtam (most is) az Aggteleki-Sárospataki kirándulást. Mondanom sem kell, hogy a családom egyéb tagjaihoz is kell alkalmazkodnom. Hajdúszoboszló után egy nap anyáéknál, babalátogatás Egerben (amit már régóta húzok), aztán jöhetett volna a koncert, kis pihi és irány a második, rövidebb országjáró-program. Az ember tervez, aztán mások döntenek, végeznek (talán kényelmeznek) helyette. Naná, hogy az utolsó pillanatban, amikor már nincs lehetőség arra, hogy módosítsak. Az alternatív társaság pedig eleve is a kispálos napra készült. Ennek köszönhetően két nap kiesés következett, ami csak azért bosszant, mert ha időben (két nappal korábban) megtudom, akkor lett volna lehetőségem kihasználni, a lukat betömni legalább a cseppkős-kirándulással. De már úgy volt megszervezve, hogy jövünk hétfőn vissza Pestre. 100 kilométereket pedig jó ha megspórolunk ilyen benzinárak mellett.
Google térképes útvonaltervezőjére hallgatva Siófokon keresztül indultunk el Bikalra, ahol egy középkori élménybirtok található, mellette a kastélyszálló, ahol aznapra megszálltunk. Nem bántam meg, mindig is szerettem a dimbes-dombos országrészeket. Nagyon kellemes sétaautókázásban lehet része annak, aki a Siófok-Dombóvár útvonalat válassza. Ilyenkor csak azt sajnálom, hogy nincs idő (mert tervezve van, és sajnos a budapesti építkezések okozta dugók miatt is eleve később sikerült kikecmeregni a városból) arra, hogy egy-két helyen, kis településen megálljunk sétálni.
Bikalon semmi különös nincs. Kellemes kicsi falucska. Kicsit elzárva a főútvonalaktól. Az élménybirtokot nemrég adták át, vannak benne kimondottan nekem tetsző dolgok, vannak, amik számomra giccsesre sikeredtek, de összességében a gyerek mondta ki a végső döntést. Ő élvezte, neki tetszett. Ezért mentünk. De az ötlet és a megvalósítása kiérdemel egy dicséretet. Örülök, hogy ilyen is van.
A kastélyszálló szépen rendben van. Eleve a fürdőház emeletén kértem szobát, ismerve gyerekem vízszeretetét, könnyű legyen pancsikolni. Ezt sem bántam meg. Egy kifogásom van csak a szállodával kapcsolatosan, az ajtókra légyterelőnek felrakott szúrós boafüggöny, ami ráadásul a kerthelyiség étterménél is "pompázik", megkeserítve a tányérokkal való ki-beközlekedést. Más minden tökéletes. Nagyon is. Sajnálom, hogy nem két éjszakát terveztem ide.
Este, lefekvés előtt ki kellett sétálnom a parkolóba, Csenge alvókacsájáért. Parkon keresztül vezetett az út. Elfogott ismét a vágy arra, hogy kiköltözzem vidékre. Nem falura, inkább a szélére, vagy közeli tanyára. Az a csend, a csillagok, a tücsökciripelés. Nagyon kellemes, élvezhető életet vetít elém. Persze csakis úgy, ha a közelben van lehetőség szórakozásra is.:))
Másnapi testfelüdülés után (szauna, fürdés, jakuzzi) elindultunk Pécsre. Valami csodát találtam. Oda el fogok menni úgy is, hogy nem sietek, nem lesz időkorlát. Hamarost. A falucska neve Oroszló. Előtte is, utána is gyönyörű út vezet Pécsre. Hullámautókáztunk, ámultunk, bámultunk. Ez a táj méltán felveszi a versenyt Erdély területeivel is. Nem kell nekünk máshová menni.
Pécset megnéztük a nyár eleji kirándulás alkalmával elhalasztott Vasarely múzeumot. Sajnálatomra vagy sem, a gyerekkorom emlékeiből egyik felrémlő kép-kompozíció eltűnt a kiállítás darabjai közül, helyette a feleség, gyerek képeivel töltötték fel a helyeket. Van köztük érdekes, érdemes darab. Csengének nagyon tetszett. Talán sikerül belelopnom az ismereteket.
Kifelé menet a bejárati kapu felett gyönyörű amerikai lilaakác pompázott - és ami meglepő - virágzott. Sajnos az én teraszomon dézsában lévő nem óhajt virágozni, de már le is mondtam róla, legalább szép zöld legyen. Utunkat a székesegyház felé vettük, Csenge látott egy híradást, dokumentumfilmet, amely szerint egy homokképet készítenek az altemplomban. Sajnos azt már nem láthattuk, mert július végén elvitték onnan.
Gondoltam még időnkbe belefér a valamilyen pasa imahelye, ami szintén rémlett régi, iskolai kiránduláson szerzett emlékeimből. Ezt a helyet is szépen felújították, kitoldották egy tükörteremmel, amiben a muzulmán vallás néhány alapjáról adnak ismeretet.
Parkoló időnk lejártával be kellett fejeznünk pécsi kirándulásunkat, pedig még szívesen megnéztem volna a zsinagógát, de arra már nem mertem időt szakítani, nem tudván, hogy a pécsi ellenőrök mennyire szigorúan veszik a szabályokat. Mielőtt elindultam volna otthonról, google térképében megnéztem, hogy merre induljunk el Bajára. Nem hallgattam rá, inkább választottam az autópályát, a kedvelt alagútjaimmal egyetemben. (Csak egyszer menne el arra, az aki állandóan kritizálja az építtetőket, minek Magyarországra alagút. Nézze meg a terepet, nézzen utána, mit tett volna tönkre, ha másképp oldják meg.) Így egy röpke óra alatt, a Gemenci lápos mellett haladva eljutottunk Bajára. Vágyódás töltött el az út mellett elterülő terület után, de mint kiderült, ha oda kirándulást terveznénk fel kellene készülni teljesen zárt, átdöfhetetlen ruházattal, mivel lóméretű szúnyogok vannak. Ott, természetvédelmi terület lévén, nem is lehet irtani őket. Nocsak, a "Megfogtam egy szúnyogot..." strófa igaz alapokon nyugodna?:))
Bajára két év előtti látogatásom óta készülök vissza. Akkor nagymelegben lévő séta során nem vittem magammal a fényképezőgépet, pedig a Duna és a Sugovica találkozásának látványa nagy hatással volt rám. Most sikerült fényképeznem. Itt, Baján találkoztam vendéglátó barátnőmmel, akinek száguldását követve jutottunk el Rém faluba (vagy község?). Hivatalosak voltunk Kakasfesztiválra. Mit is jelent ez? Olyasmi, mint a bajai halászléfőző-verseny. Gondolom onnan vették az ötletet. Adva van egy pici település, kb. 1500 fővel, ahol nem sajnálnak erőt, pénzt arra, hogy szervezzenek egy ilyen méretű rendezvényt. Elismerésem érte. Délre főznek, délután műsorok, este tűzijáték. A fellépők általában helyi érdekeltségűek (legjobb közöttük a barátnőm és nagylánya részvételű hastánccsoport), de vannak sztármeghívottak is (Pl. Desperáldo együttes.) Be van osztva minden. A hangulatról emellett gondoskodik még a háziak által elkészített és kézre álló italmennyiség. Húúhhh! Inkább nem mondok semmit. Karcsi bácsinak köszönöm a finom kadarka borát. A vendéglátóknak pedig a finom pörköltet. Valamint azt, hogy rögtön befogadtak a társaságba. Közvetlen, baráti, jóhangulatú társaság. Néhány képet beszúrok, hátha visszaadják a hangulatot. (Az alkoholszintet biztos nem)
Másnap(osan) mielőtt elindultunk volna haza, elmentünk még egyet lovagolni. Mármint a gyerekek, nekem a 3 méter távolsága és a karám biztonsága szükséges hozzá. Viszont megtudtam, hogy szerveznek nyári táborokat lovaglással, állatgondozással. Ez tipikusan Csengének való. Nem is olyan borzalmasan drága, mint azok, amikről hallottam. Ha minden jól megy (angolból javítani is kell) akkor lehet, jövőre elküldöm ide a csemetét.Az első lényeges szempont az volt, hogy fürdőhely legyen. A gyereknek az kell. Lehetőleg fedett is, hiszen az időjárás kiszámíthatatlan. Gyerekkoromban jártunk Hajdúszoboszlóra. Akkor még az egyszerű strand volt csak. Azóta sokat fejlődött, épült, szépült. Pár éve egy nem igazán jólsikerült nyaraláskor láttam építkezés nyomait a strand-fürdő bejárata mellett. Mint később megtudtam, egy általam ismert szállodalánc építkezett oda. Amikor megnyitottak még elég magasak voltak az árai, le is mondtam róla, kaptam is jobb ajánlatot. Most valahogy kezembe akadt a nyári akciójuk, ami kiváltotta a tetszésemet. Nem bántam meg. Bár Szoboszló környéke nem hemzseg igazán a látnivalóktól, fürdős pihenésre jó. Anorexiás-vékonyka embereknek pedig igazán ajánlom a szállodánkat, mert eddigi legjobb ételélményben volt részem. A süteményeket kivéve. De abban elég válogatós és elkényeztetett vagyok, lévén a lakás környékén található legjobb cukrászda miatt. Nem is igazán tudom felsorolni a finomabbnál finomabb ételeket, de ellentétben az eddig tapasztalt svédasztalos vacsorák átlagos kínálatával (amik azért valljuk be, finomak voltak) itt a minőségi alapanyag is képviseltetve volt. Lazac-tonhal-hátszín-bélszín-szűzpecsenye-vadragus csodák tömkelege. Igazi fehérje-diéta. Kulináris élmény volt. Nekem. Csenge pedig vizitündérré vált ezalatt. Állítom többet volt víz alatt, mint felette. Tőle erre is számítottam. Próbáltam azért belelopni kicsi kultúrát is az életünkbe, megnéztük Reigl Judit kiállítását Debrecenben. Bár tőlem távol áll az absztrakt festészet (de sok volt azért aközött is, ami kiváltotta a csodálatomat) a szürrealista képei kimondottan tetszettek.
Egy kis minta
(Hoppá! Kénytelen vagyok felkapcsolni a világot, ugyanis éjszakai sötétség borult rám napközben, pedig igencsak világnak kellene lennie.)
A másik kirándulós programot még a szálloda elfoglalása előtt iktattam be. Csenge rég nyúz, mivel látja a metróban a kirakott plakátokat, és mivel imádja az állatokat, hogy a Nyíregyházi állatkertbe menjünk el. Kicsit alul terveztem ezt a programot. Nem gondoltam, bár néhol vadasparknak hirdetik, hogy ilyen nagy területen fekszik. Budapesti állatkertet ismerve, kisebbre számítottam. Aki netalán odakészül, az legalább négyórásra tervezze a kirándulást. Nagyon szépen felújított állatkertet fog találni, ami folyamatosan fejlődik. A képeken lehet majd látni, felrakom azokat is. A Camponás Tropikáriumot megszégyenítő Ócenáriummal rendelkezik. Belépő ára? A két jegyünkért fizettem 3900 Ft-ot. Mint kiderült semmilyen, vagy csak alig kapnak állami támogatást. Így elismerésem nekik. Honnan tudom ezt? Pénztárnál előttem lévő pedagógus panaszkodott, hogy miért nem olyan kedvezménnyel kapja a belépőjegyet, mint itt Pesten.
Jaj, jut is eszembe. Árulja már el nekem valaki, hogy a pedagógus miért mehet be mindenhová olcsóbban? Nekik miért jár még ez is??? Alanyi jogon? Ha iskolai csoporttal megy, az rendben van, de saját privát programként miért? Miért van neki több joga kultúrára, mint nekem??
Második rész.
Ezt a fejezetet kicsit keserűen kezdem el. Amikor az embernek, az ember lányának évente van két hete, hogy beossza, megtervezze szabadságát, akkor aggódik egy picit azon, hogy minden jól menjen. Ne jöjjön közbe semmi.
Én is így terveztem.
A két országos kirándulás között, mivel szerettem volna kijutni a Szigetre, beterveztem a nulladik napot, Cseh Tamás emlékkoncertet. Eleve úgy szerveztem mindent, hogy még az is beleférjen, ezért inkább lemondtam (most is) az Aggteleki-Sárospataki kirándulást. Mondanom sem kell, hogy a családom egyéb tagjaihoz is kell alkalmazkodnom. Hajdúszoboszló után egy nap anyáéknál, babalátogatás Egerben (amit már régóta húzok), aztán jöhetett volna a koncert, kis pihi és irány a második, rövidebb országjáró-program. Az ember tervez, aztán mások döntenek, végeznek (talán kényelmeznek) helyette. Naná, hogy az utolsó pillanatban, amikor már nincs lehetőség arra, hogy módosítsak. Az alternatív társaság pedig eleve is a kispálos napra készült. Ennek köszönhetően két nap kiesés következett, ami csak azért bosszant, mert ha időben (két nappal korábban) megtudom, akkor lett volna lehetőségem kihasználni, a lukat betömni legalább a cseppkős-kirándulással. De már úgy volt megszervezve, hogy jövünk hétfőn vissza Pestre. 100 kilométereket pedig jó ha megspórolunk ilyen benzinárak mellett.
Google térképes útvonaltervezőjére hallgatva Siófokon keresztül indultunk el Bikalra, ahol egy középkori élménybirtok található, mellette a kastélyszálló, ahol aznapra megszálltunk. Nem bántam meg, mindig is szerettem a dimbes-dombos országrészeket. Nagyon kellemes sétaautókázásban lehet része annak, aki a Siófok-Dombóvár útvonalat válassza. Ilyenkor csak azt sajnálom, hogy nincs idő (mert tervezve van, és sajnos a budapesti építkezések okozta dugók miatt is eleve később sikerült kikecmeregni a városból) arra, hogy egy-két helyen, kis településen megálljunk sétálni.
Bikalon semmi különös nincs. Kellemes kicsi falucska. Kicsit elzárva a főútvonalaktól. Az élménybirtokot nemrég adták át, vannak benne kimondottan nekem tetsző dolgok, vannak, amik számomra giccsesre sikeredtek, de összességében a gyerek mondta ki a végső döntést. Ő élvezte, neki tetszett. Ezért mentünk. De az ötlet és a megvalósítása kiérdemel egy dicséretet. Örülök, hogy ilyen is van.
A kastélyszálló szépen rendben van. Eleve a fürdőház emeletén kértem szobát, ismerve gyerekem vízszeretetét, könnyű legyen pancsikolni. Ezt sem bántam meg. Egy kifogásom van csak a szállodával kapcsolatosan, az ajtókra légyterelőnek felrakott szúrós boafüggöny, ami ráadásul a kerthelyiség étterménél is "pompázik", megkeserítve a tányérokkal való ki-beközlekedést. Más minden tökéletes. Nagyon is. Sajnálom, hogy nem két éjszakát terveztem ide.
Este, lefekvés előtt ki kellett sétálnom a parkolóba, Csenge alvókacsájáért. Parkon keresztül vezetett az út. Elfogott ismét a vágy arra, hogy kiköltözzem vidékre. Nem falura, inkább a szélére, vagy közeli tanyára. Az a csend, a csillagok, a tücsökciripelés. Nagyon kellemes, élvezhető életet vetít elém. Persze csakis úgy, ha a közelben van lehetőség szórakozásra is.:))
Másnapi testfelüdülés után (szauna, fürdés, jakuzzi) elindultunk Pécsre. Valami csodát találtam. Oda el fogok menni úgy is, hogy nem sietek, nem lesz időkorlát. Hamarost. A falucska neve Oroszló. Előtte is, utána is gyönyörű út vezet Pécsre. Hullámautókáztunk, ámultunk, bámultunk. Ez a táj méltán felveszi a versenyt Erdély területeivel is. Nem kell nekünk máshová menni.
Pécset megnéztük a nyár eleji kirándulás alkalmával elhalasztott Vasarely múzeumot. Sajnálatomra vagy sem, a gyerekkorom emlékeiből egyik felrémlő kép-kompozíció eltűnt a kiállítás darabjai közül, helyette a feleség, gyerek képeivel töltötték fel a helyeket. Van köztük érdekes, érdemes darab. Csengének nagyon tetszett. Talán sikerül belelopnom az ismereteket.
Kifelé menet a bejárati kapu felett gyönyörű amerikai lilaakác pompázott - és ami meglepő - virágzott. Sajnos az én teraszomon dézsában lévő nem óhajt virágozni, de már le is mondtam róla, legalább szép zöld legyen. Utunkat a székesegyház felé vettük, Csenge látott egy híradást, dokumentumfilmet, amely szerint egy homokképet készítenek az altemplomban. Sajnos azt már nem láthattuk, mert július végén elvitték onnan.
Gondoltam még időnkbe belefér a valamilyen pasa imahelye, ami szintén rémlett régi, iskolai kiránduláson szerzett emlékeimből. Ezt a helyet is szépen felújították, kitoldották egy tükörteremmel, amiben a muzulmán vallás néhány alapjáról adnak ismeretet.
Parkoló időnk lejártával be kellett fejeznünk pécsi kirándulásunkat, pedig még szívesen megnéztem volna a zsinagógát, de arra már nem mertem időt szakítani, nem tudván, hogy a pécsi ellenőrök mennyire szigorúan veszik a szabályokat. Mielőtt elindultam volna otthonról, google térképében megnéztem, hogy merre induljunk el Bajára. Nem hallgattam rá, inkább választottam az autópályát, a kedvelt alagútjaimmal egyetemben. (Csak egyszer menne el arra, az aki állandóan kritizálja az építtetőket, minek Magyarországra alagút. Nézze meg a terepet, nézzen utána, mit tett volna tönkre, ha másképp oldják meg.) Így egy röpke óra alatt, a Gemenci lápos mellett haladva eljutottunk Bajára. Vágyódás töltött el az út mellett elterülő terület után, de mint kiderült, ha oda kirándulást terveznénk fel kellene készülni teljesen zárt, átdöfhetetlen ruházattal, mivel lóméretű szúnyogok vannak. Ott, természetvédelmi terület lévén, nem is lehet irtani őket. Nocsak, a "Megfogtam egy szúnyogot..." strófa igaz alapokon nyugodna?:))
Bajára két év előtti látogatásom óta készülök vissza. Akkor nagymelegben lévő séta során nem vittem magammal a fényképezőgépet, pedig a Duna és a Sugovica találkozásának látványa nagy hatással volt rám. Most sikerült fényképeznem. Itt, Baján találkoztam vendéglátó barátnőmmel, akinek száguldását követve jutottunk el Rém faluba (vagy község?). Hivatalosak voltunk Kakasfesztiválra. Mit is jelent ez? Olyasmi, mint a bajai halászléfőző-verseny. Gondolom onnan vették az ötletet. Adva van egy pici település, kb. 1500 fővel, ahol nem sajnálnak erőt, pénzt arra, hogy szervezzenek egy ilyen méretű rendezvényt. Elismerésem érte. Délre főznek, délután műsorok, este tűzijáték. A fellépők általában helyi érdekeltségűek (legjobb közöttük a barátnőm és nagylánya részvételű hastánccsoport), de vannak sztármeghívottak is (Pl. Desperáldo együttes.) Be van osztva minden. A hangulatról emellett gondoskodik még a háziak által elkészített és kézre álló italmennyiség. Húúhhh! Inkább nem mondok semmit. Karcsi bácsinak köszönöm a finom kadarka borát. A vendéglátóknak pedig a finom pörköltet. Valamint azt, hogy rögtön befogadtak a társaságba. Közvetlen, baráti, jóhangulatú társaság. Néhány képet beszúrok, hátha visszaadják a hangulatot. (Az alkoholszintet biztos nem)
Ha valakinek volt türelme elolvasni irományomat, köszönöm. Hátha kedvet kaptok valamelyikhez.
2010.08.17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése