Feszt-iváloztam

Most már el tudom képzelni milyen fárasztó lehet a dolga a zsűrinek, szervezőknek. Pedig én csak az egyik napon voltam kívülálló nézőként a fesztiválon. Azon sem mindegyiken. És kettőt már láttam előtte is. A jó bornak sem árt az érés. A két, előzőleg már látott előadásnak is jót tett az idő múlása.
Viszont az új darab gondolatokat ébresztett - elvégre ez a dolga - bennem. Hozzáfűzöm, hogy elfogult vagyok az alkotókkal szemben. Amióta láttam pár éve egy Süsü előadást tőlük, (más-gyerekek színjátékával) azóta a szívem egyik csücskében tanyáznak. (Van pár belőle, és jellegéből adódva továbbiakat is tudok növeszteni. Ha.) Valami nagyon nagy ocsmányságot kellene hallanom, olvasnom róluk, hogy onnan kikerüljenek. Ezt hívják örökös tagságnak? Ám, legyen:)) Nem is beszélve arról, hogy a szerző(?) írásai olvastán mosoly költözik arcomra.(Legutóbb, mikor olvastam egy novelláját, regényét, naná, hogy a metrón csúcsidőben, volt hogy hangosan röhögtem - no azt nem, elvégre tisztes(?) úrinő(?) nem röhög - de talán azt mondhatom, nem tudtam arcizmaimon uralkodni, hangot is adva jókedvemnek. Sajnos könyvet visszaadtam, amúgy beidéztem volna azt a részt. Megérdemelné.)
Miről is szól a darab? Egy leendő színésznő-rendező pár választási lehetőségéről. Egyik választási lehetőségéről. Legyen-e gyerek vagy sem? Hogyan alakulhat a további sorsuk? Szerintem nagyon jó választás volt maga a téma. A karakterek is. Nem akarok az előadásról beszélni, mert megtették azt az előadás után nagy, okos emberek. (Fel is háborodtam, mikor ízlésbeli eltérések miatt kritizálni kezdték az egyik-másik előadást. Főleg azokat a pontokat, amik nekem nagyon is tetszettek. Hogy merészelik!!! Nem mondom, mondtak néha jó ötletet is.)
Természetes, hogy ezek a fiatalok a színész-rendező karakterhez nyúltak, hiszen valamilyen formában ezek a fiatalok igenis foglalkoznak és tesznek is azért valamit, hogy az ilyen jellegű álmaik esetleg megvalósuljanak. Az is természetes, hogy pont a gyerek variációhoz. A gyerek-kérdés manapság eléggé fontos kérdés. Vagyis pont az a baj, hogy nem fontos. Szomorú az, hogy egyáltalán senki sem csodálkozik azon miért lehet egy gyerek akadálya a karriernek? Miért vetődhet fel egyáltalán bárkiben is, hogy ez tényleg döntés kérdése. Korlát az lehet, nem mondom. Lemondás is sokszor. Alkalmazkodás. S főleg a nőnek. (Tisztelet azon férfiaknak, akik a gyereknevelésben tevékenyen és felelősségteljesen részt vesznek. De nem ez a jellemző.)
Valami változott a világban az elmúlt 20-30 évben. Nem igazán látom, hogy mi az oka. Nekem soha nem volt kérdéses, hogy legyen-e gyerekem vagy sem. Igaz, nem is vagyok ambiciózus. Soha nem volt egetverő álmom, egyszerű hangyaéletet képzeltem magamnak már akkor is. A gyerek hozzátartozott a jövőképemhez. (A szocializmusban pl. elvárás volt a gyerek.) Azóta sokan felhozzák az anyagiakat. Tény, hogy nagyon befolyásol, de sokan megoldják  kevés pénzből is.
Azt látom, most a nagy szabadság adta lehetőségekből kifolyólag, csakis az önző önmegvalósítással foglalkozva, tényleg akadály a gyerek. Hogy veszhetett ki a jövőtervekből, főleg egy nő esetén az, hogy gyereke legyen? Hová nyomják el az ösztönöket? Azokat a nőket, akik átgondolva minden lehetőségüket, álmukat, tudva, hogy mivel jár a gyereknevelés, (legyen az öröm vagy gond), tehát minden oldalról reálisan átvizsgálva döntenek, megértem. Az ő döntéseiket elfogadom. De azt tapasztalom, hogy nem a részletes átgondolás, hanem egyfajta divat, követendő életmód az ami a döntéseket megalapozza. Múltkor csodálkoztam is, sőt el is hűltem, amikor egy velem egyidős nő megkérdezte tőlem, hogy nagyon fájdalmas volt a szülés? Talán az egyik hiba az, hogy az iskolákban nem készítik fel a leendő nőket (ideális az lenne ha a fiúkat is) arra, mi is valójában a gyerekvállalás. A szülés maga csak egy mozzanata. A nagy része csak utána következik. De valahogy csak a szüléssel foglalkozunk. A nő, mint mondtam velem egyidős, vagyis 36 éves. Már nem sokáig van lehetősége mérlegelni. Pár év és választ helyette a biológia. Nem akarok senkinek a hasába gyereket beszélni. Nem tisztem és nem is vágyam. De ha már van szabadságunk választani, akkor válasszunk is felelősségteljesen.
Visszatérve az előadásra. Egyik mondanivalója, legalábbis ami számomra lejött az előadásból, hogy ha nincs gyerek, akkor sem biztos, hogy megvalósulnak a nagy álmok. Ha van gyerek, az sem biztos, hogy csak örömforrás. Annyira jól megjelenítették azt, hogy igazából a személyiségtől függ, hogyan alakul az élet. Lehet a mindennapi döntésekből erre vagy arra elindulni a vége ugyanaz lesz, ha képtelen vagy a boldogságra mindegy, hogy melyik utat járod. Kíváncsi lennék, hogy kinek, minek köszönhető a színjátszók ennyire jó átérző játéka? Nem hiszem, hogy csak az előadásban felsorolt filmekből "tanultak", vettek át ötletet. Tartok tőle, hogy egy-egy jelenetet, jellemet nap, mint nap látják a közvetlen közelükben. Hmm, ha most előrepörgethetném az időt, megnézném mi lesz velük 10-15 év múlva. Majd megnézem akkor őket. Ha! :))
2009.11.09.