Késztetések

Szeretném, ha szeretnének
Szeretném, ha szeretnélek

Az emberben valamiféle ősi ösztönként benne van a szerelem utáni vágy. Arra az érzésre gondolok, ami magában foglalja az állati szexualitást, de annál jóval több, mert ettől a késztetéstől vezérelve az egész másik embert kívánja. Magáévá akarja tenni. Szőröstől-bőröstől.
Testestől-lelkestől.
Benne van. Igaz nem mindig ugyanazzal az intenzitással. Hol erősebben egyfajta éhségtől vezérelve, hol pedig szunnyadóan megpihenve, de akkor is érzékeltetve, hogy ott van.
Azt írtam az előbb, hogy ősi. Igen. Talán az eredete. Lehetséges, hogy azért változó az erőssége. Talán köze van az állati létünket befolyásoló szaporodási ösztön természet által meghatározott ciklusához. Mint ahogy az állatoknál vannak párzási időszakok, így nálunk is ingadozik a késztetés erőssége.
Aztán ez a ciklikusság - ahogy az intelligenciánk fejlődésnek indult és megerősödött,  elindult vele az érzelmi fejlődésünk is - átalakult nem szabályszerűvé. Az értelmes tudatunkkal próbáltuk, próbáljuk elnyomni, uralkodni felette.
Ha van a közelünkben egy alkalmas (vagy mégsem, de ez csak később derül ki) egyed az élethelyzetből adódóan, akkor felé fordulunk. Ha nincs, de a belső nyugtalanság már olyan erős, akkor keresünk hozzá egy nem elérhető személyt. Felruházva olyan adottságokkal, amiket szeretnénk, ha a másikban benne lenne. Hisz mi vesztenivaló van? Elképzelni bármit lehet. És képzeljük tovább, talán egy egész kapcsolatot végigjátszunk magunkban. Ha sikerül, akkor ezzel át lehet vészelni a késztetés időszakát. Mert elmúlik. Szintén belső késztetés, hogy bár vágyunk néha-néha az elérhetetlen után, azért valahol elkezd dolgozni a racionalitás is. Egyre erősebb lesz a racionális én és akkor elmúlik az ösztön vezérlése a következő ciklus tetőpontjáig.  Nézünk vissza, elmélázva, megszégyenülve, hogy tudott így eluralkodni rajtunk? Talán ki is nevetjük magunkat.
Furán rakott össze minket a természet. Mert az emlékezést meghagyta nekünk.
Figyelmeztetve, hogy csak időszakos a tudat irányítása.
Jó ideje már a tudat irányít. Fél éve, egy éve? Ezt választottam.
Meddig? Meg tudom állni?
Azt is érzékelem,  hogy vágyom egy férfi ölelésére, szeretetére, szeretgetésére.
Meddig tart ki vajon az elhatározásom?
2010.06.14.