"Pilinszky ihlette írásom arról szólt, hogy utolsó ítéletkor kimászunk a sírunkból, talpra állunk, négyes sorokba rendeződünk, és egyszer csak nyakunkban van egy tábla, amelyre rá van írva a történetünk. Piros betűkkel a jó cselekedeteink, feketével a bűneink. Elindulunk Isten ítélőszéke elé. Csakhogy amikor elé érünk, olyan erős Isten sugárzása, hogy minden írást letöröl a tábláról. Mindenkinek tiszta a táblája, nincs rajta bűn, nincs rajta jó cselekedet, nem kerül sor ítéletre.
A jók elkezdenek lázadozni.
- Uram, ha ezt tudtuk volna... Mennyi mindentől megfosztottuk magunkat, mert féltünk a Te hatalmadtól, az istenfélelem miatt, mennyi szexulis és anyagi örömről mondtunk le félelmünkben.
Azt mondja erre Isten:
- Tényleg, ezért voltatok tisztességesek, mert féltetek tőlem?
- Hát mi másért?
- Jó - mondja Isten -, akkor csak ti fogtok elkárhozni"
....
"Nyuszi, én nem mondtam azt, hogy tisztességesnek lenni jutalmazott magatartás. A mai társadalmi viszonyok között inkább büntetendő. Az ember nem azért tisztességes - mármint némely ember - mert az jó üzlet, hanem annak ellenére próbál tisztességes maradni, hogy tudja, rossz üzlet."
