2010. november 29., hétfő

Ismerős?

“Az önimádattá fokozódott nárcizmus soha nem tűri el a konfrontációt a valósággal, a szubjektív megélést mindig előnyben részesíti a tapasztalással szemben. Önmaga glorifikálása átterjed arra az eszmére is, amelyhez csatlakozott. A szerep ettől kezdve karizmatikussá válik, a megváltói küldetés sugározza be. Ennek fényében a más álláspontot képviselő ember nemcsak téved, hanem tévelyeg, sőt sátáni, gonosz princípiumok letéteményese, méltó a pusztulásra, a máglyára, a kárhozatra.”