Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba írják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
Ez az év a választásoké lesz. Ha minden igaz. Ha választásnak lehet azt nevezni, hogy a sok rossz közül lehet választani. Jót most nem hiszem, hogy nem lehetséges. Lám, a szabad akarat visszás helyzete, hogy van lehetőség és még sincs.
Egyik este, a szokásos szürke délutánon becsengettek hozzánk. Először nem is jutott eszembe semmi különös, csak picit csodálkoztam, hiszen hozzánk csak árusok, szórólaposok és néha egy-egy kéregető csönget be. Az ajtóból ismert arc tűnt fel. Ismerős, hiszen láttam az urat, tudom, hogy valahol itt lakik a környéken, sőt szoktam látni a választási körzetben, mint szervezőt? levezetőt?, nem is tudom, hogyan nevezik őket. Kopogtató cédulát kérte az egyik párt nevében. Mutatta meghatalmazását.
Elhatároztam, hogy mivel nem tudnám senkinek sem adni tiszta megnyugvással odaadni, nem adom senkinek sem.
Ezt közöltem is az ajtóból. Elköszöntek s már csuktam volna be ajtómat, amikor meglepő dolog ötlött szemembe. A falnak vetve egy papírlapon húzták ki vagy jelölték meg, hogy akkor ebből a lakásból nem adták oda a lapot. S ez csak véletlen, hogy láttam. Ha ügyesebbek, észre sem veszem.
Ezek után nyilván leszek tartva, hogy én nem voltam hajlandó az ő pártjukra megelőlegezett bizalmat szavazni???
Milyen következménye lehet és lesz ennek? (Azt csak hozzáteszem, hogy az egyik valószínűsíthetően nyerő párt színeiben jelentek meg.)
Sok-sok éve, mikor kiharcolták a választójogot elődeink, sok vér hullt e jogért. A nők választásának jogáért vért talán nem is, de sok szenvedést kellett elviselni. Valahol valamilyen formában nyilvántartanak bennünket, nézeteinket, hovatartozásunkat. Ez mind nem is lenne gond, hisz nem szoktam titkolni gondolataimat. De itt most félek. Ismerve az emberi sötét oldalt, hogy a felebarátját elárulni is képes, ha abból cserébe egy pici jóhoz juthat. Sok, régóta demokratikus országban működhet a mindennapi élet, még akkor is, ha mindenki más-más oldalhoz, párthoz tartozik is. Ott a lényeg az emberi viselkedés, a szakmai tudás. Itt, Magyarországon (sejtem, hogy a szomszédos országokban is) a más szemlélet, a máshová tartozás szakítópont lehet az emberi kapcsolatokban. S ha csak az maradna....
Mi lesz így a választás jogával? Örökre nyilván lesz tartva, hogy nem adtam oda a cédulámat? Ezáltal a demokrácia eszköze, akár a megfélemlítés eszközévé is válhat.
s mikor, miért, kinek.
Aktákba írják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
Ez az év a választásoké lesz. Ha minden igaz. Ha választásnak lehet azt nevezni, hogy a sok rossz közül lehet választani. Jót most nem hiszem, hogy nem lehetséges. Lám, a szabad akarat visszás helyzete, hogy van lehetőség és még sincs.
Egyik este, a szokásos szürke délutánon becsengettek hozzánk. Először nem is jutott eszembe semmi különös, csak picit csodálkoztam, hiszen hozzánk csak árusok, szórólaposok és néha egy-egy kéregető csönget be. Az ajtóból ismert arc tűnt fel. Ismerős, hiszen láttam az urat, tudom, hogy valahol itt lakik a környéken, sőt szoktam látni a választási körzetben, mint szervezőt? levezetőt?, nem is tudom, hogyan nevezik őket. Kopogtató cédulát kérte az egyik párt nevében. Mutatta meghatalmazását.
Elhatároztam, hogy mivel nem tudnám senkinek sem adni tiszta megnyugvással odaadni, nem adom senkinek sem.
Ezt közöltem is az ajtóból. Elköszöntek s már csuktam volna be ajtómat, amikor meglepő dolog ötlött szemembe. A falnak vetve egy papírlapon húzták ki vagy jelölték meg, hogy akkor ebből a lakásból nem adták oda a lapot. S ez csak véletlen, hogy láttam. Ha ügyesebbek, észre sem veszem.
Ezek után nyilván leszek tartva, hogy én nem voltam hajlandó az ő pártjukra megelőlegezett bizalmat szavazni???
Milyen következménye lehet és lesz ennek? (Azt csak hozzáteszem, hogy az egyik valószínűsíthetően nyerő párt színeiben jelentek meg.)
Sok-sok éve, mikor kiharcolták a választójogot elődeink, sok vér hullt e jogért. A nők választásának jogáért vért talán nem is, de sok szenvedést kellett elviselni. Valahol valamilyen formában nyilvántartanak bennünket, nézeteinket, hovatartozásunkat. Ez mind nem is lenne gond, hisz nem szoktam titkolni gondolataimat. De itt most félek. Ismerve az emberi sötét oldalt, hogy a felebarátját elárulni is képes, ha abból cserébe egy pici jóhoz juthat. Sok, régóta demokratikus országban működhet a mindennapi élet, még akkor is, ha mindenki más-más oldalhoz, párthoz tartozik is. Ott a lényeg az emberi viselkedés, a szakmai tudás. Itt, Magyarországon (sejtem, hogy a szomszédos országokban is) a más szemlélet, a máshová tartozás szakítópont lehet az emberi kapcsolatokban. S ha csak az maradna....
Mi lesz így a választás jogával? Örökre nyilván lesz tartva, hogy nem adtam oda a cédulámat? Ezáltal a demokrácia eszköze, akár a megfélemlítés eszközévé is válhat.
2010.02.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése