"de bárhogy küzdjön is, mégsem lehet szabad,
lekötve testeken tapad.
Testekből árad, széppé test teszi,
s testen torpad meg fennakadva,
s hiszem, nincs messze már a napja,
pusztulni is testekkel kell neki."
A vízcseppek apróra szakad darabjai ütődve toppannak sejtjeimre. Mindegyiket külön-külön simogatják. Behunyt szemmel évezem.
Egy pár pillanatig ugyanolyan áldott állapot, mint mikor az ébrenlétből az álomba merülünk. Se már itt, de még nem is ott.
Aztán lassan a valóság keríti hatalmába a reggelt. Monoton mozdulatokkal kenem a tusfürdő krémjét. Illata rövid ideig elrészegít újból a valóságból.
A testi élvezet ösztönös reakciójaként, hogy élvezni lehessen a mámort, ne tolongjon elém az éles kép, pilláim lecsukódnak. Teljesebbé válhat az érzék.
Nem maradhat örök.
Karom ölelő mozdulataival kenem szét a habot.
S mint egy hirtelen megszületett tündérgyermek hónaljamból elindul egy buborék. Felületén a szivárvány-örvény játszik. Önnön súlyától lassan elindul a fürdőkád felé. Vánszorog, amíg az ölemnél egy pillanatra megtorpan, hogy utána az enyészetté válva a lefolyóba csordogáljon.
Szétpukkadt.
Mint a hajnali álom. Utolsó képe még élesen rajzoldóik ki. Az agy által lejátszott visszautasítás mozzanata lenyomatként belém ég, keseríti ébredésem. Lám, már az álom sem ad könnyítést. Nem lesz menedékem.
lekötve testeken tapad.
Testekből árad, széppé test teszi,
s testen torpad meg fennakadva,
s hiszem, nincs messze már a napja,
pusztulni is testekkel kell neki."
A vízcseppek apróra szakad darabjai ütődve toppannak sejtjeimre. Mindegyiket külön-külön simogatják. Behunyt szemmel évezem.
Egy pár pillanatig ugyanolyan áldott állapot, mint mikor az ébrenlétből az álomba merülünk. Se már itt, de még nem is ott.
Aztán lassan a valóság keríti hatalmába a reggelt. Monoton mozdulatokkal kenem a tusfürdő krémjét. Illata rövid ideig elrészegít újból a valóságból.
A testi élvezet ösztönös reakciójaként, hogy élvezni lehessen a mámort, ne tolongjon elém az éles kép, pilláim lecsukódnak. Teljesebbé válhat az érzék.
Nem maradhat örök.
Karom ölelő mozdulataival kenem szét a habot.
S mint egy hirtelen megszületett tündérgyermek hónaljamból elindul egy buborék. Felületén a szivárvány-örvény játszik. Önnön súlyától lassan elindul a fürdőkád felé. Vánszorog, amíg az ölemnél egy pillanatra megtorpan, hogy utána az enyészetté válva a lefolyóba csordogáljon.
Szétpukkadt.
Mint a hajnali álom. Utolsó képe még élesen rajzoldóik ki. Az agy által lejátszott visszautasítás mozzanata lenyomatként belém ég, keseríti ébredésem. Lám, már az álom sem ad könnyítést. Nem lesz menedékem.
2010.07.16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése