Utolsó zsidó Európában - Tűzraktér
Megnéztem másodjára is. Elsőre is tetszett. Másodjára is. Bár a nagyon négyfalközé szorított előadás kicsit más hangulatú lett. Tetszett az első előadásnál az, ahogy az udvar és az épület adta teret kihasználták. De sikerült - picit döccenősen - beszorítani a terembe is. Egyfelől jó érzéssel töltött el, hogy a kicsi hírverés (nol.hu-n) odavonzott sok nézőt (elvégre más a hangulata egy teltházas előadásnak a nézők részéről is), és sajnáltam azt, hogy ez a nézőszám nem az udvari előadáskor jelent meg.
Rögtön az elején közölnöm kell, hogy nem olvastam az előadás alapját adó darabot. Ezért nem is értem, bár lehet, hogy bennem van a bibi, miért lett ez a darab botrányosnak titulálva? Bár próbálták az előadással kapcsolatos hírverést pont erre az etitűdre alapozni egyesek. Magyar ember egy része a botrány szóra ugrik. Sajnos. Megvan a médiának a sajátságos eszköztára.(Erről majd egy másik alkalommal irkálgatok.)
Adva van egy lengyel kisváros, benne egy lelkész férfi és egy hentes nő adta házaspár, házasságra készülő lányukkal. A vőlegény apja kórboncnok, aki önmagát bejegyeztette zsidónak, de ezt azóta is titkolja. Ehhez a társulathoz csapódik Amerikából egy halott zsidókat téríteni akaró mormon fiatalember, akinek megtetszik a menyasszony - nem minden viszonzás nélkül. Meg kell valljam, hogy semmit sem tudok a mormonokról. (Nem is nagyon érdekel.) Egy-két filmben látott részlet kavarog bennem.
Ez így egy érdekes, de még normálisnak látszó társaság. Ebből még nem kellene, hogy dráma vagy komédia legyen.
Ami a darab lényegét adja az a különböző sztereotípiákból fakadó ellentétek, gyűlölködések és a múlt ködével takart titkok lassankénti eloszlatásából fakad. (A darab egyik magyarosított része az, mikor egy külső szereplő, nacionalista szövegeket kiabál be: Magyar színházak élére, magyar vezetőket! Bár kevés azt mondani, hogy nacionalista, hiszen ez alatt érteni kell azt is, hogy sem zsidók, sem buzik, sem egyéb "mások" ne kerülhessenek vezető szerepbe.)
Nem akarom elmondani a történetet. A végét pedig pláne nem. Fordulatos, érdekes megoldásokat építettek be az előadásba. Jók az előadók és a díszlet is adja a darab hangulatát.
Kicsit megállnék itt morfondírozni. Az egyik kellék, mivel hentesnőről van szó, egy hatalmas gyönyörű marhahús. Számolgattuk az először látott előadás után, hogy nem kevés pénzbe kerülhet. Ismerve az amatőr/alternatív színházak szerény költségvetési lehetőségeit, játszottunk a gondolattal, hogy mit kezdhetnek vele az előadás után. Ha odaadják egy konyhára gulyáslevesnek, akkor a köjál (ÁNTSZ) kiabálna, "adjatok a kutyáknak húst" pedig kicsit luxus lenne, de ennyi előadás alatt megromlik. Tegnap kikukkoltam a megoldást, hogy jól le van fagyasztva az a hús, nehéz is volt szeletelgetni.
Az udvari előadástól eltérően a rendezők kitaláltak egy jó megoldást, az utolsó jelenetre átterelik a nézőket egy másik térbe. Ez azért is jó, mert a majdnem kétórás előadásról alatt gémberednek, még ha nem is vesszük észre, a végtagok (az egyéb vegetatív funkciókat ne is említsük).
Egy másik, számomra nagyon tetsző technikai megoldás, amit eddig csak néhány nagyszínháznál láttam, az angol nyelvű felírat egyszerű megvalósítása. Tudom, hogy fesztiválok alkalmával külföldi előadásoknál többször kritizálták azt, hogy nem jelenik meg magyarul (esetleg angolul) az előadás szövege. Talán jó lenne ezt akkor is alkalmazni - mivel nem mindenki tud angolul vagy nem olyan jól - az angol nyelvű előadásoknál (pl. Gyros 3.0) is. Mégiscsak Magyarországon vagyunk.
Gondolkodóba ejtett - ez is a dolga - ez előadás, annak néhány mondata, jelenete. Mennyire lehet, lehet-e egyáltalán a belenevelt eszméket, gondolatokat eltörölni, megváltoztatni? Mi az, ami az egyén szerzett tudásának megváltoztatását elindítja? Miért kérdezem? Kíváncsi voltam egy más nevelést, más életet élő ember véleményére is az előadás kapcsán. Annyira nem tudom, hogy ami lecsapódik bennem egy-egy látott, hallott dolog után, mennyire befolyásolja az, amit gyerekkoromban vagy azután próbáltak a fejembe ültetni. (Nagyon szigorú katolikus nevelést kaptam. Sőt. Olyan szinten befolyásolt akkoriban az egyház, hogy képes lettem volna áldozni érte. Jó módszer ez. A legbefolyásolhatóbb korban kezdik meg a vezetést, mikor még az egyén igazi jellemzői nincsenek kialakulva, még a legközelebbi hozzátartozóktól látott, tapasztaltakat veszik át. De egy felnőtt, gondolkodó embernél mi az amivel hatni lehet?) Néha nem tudom, hogy az erőszakosan beültetni akart gondolatok elleni kialakul küzdelem határozza-e meg az élményemet? Tisztán ugyanazt érezném-e? Azt szokták mondani, hogy egy kisgyerek agya olyan mint egy számítógép. Minden információt gyűjt. Tudjuk, hogy a format paranccsal nem vész el minden információ a lemezről. Bizonyos trükkökkel elő lehet szedni. Vagyis valahol ott van a mélyben. Egyszerűbben: ha egy tiszta papírra akár ceruzával rávésel valamit, hiába radírozod ki, a lenyomata megmarad. Bár rá lehet új dolgokat írni. Ha jobban radírozol, akkor sérülhet a papír.
Sajnos nem tudom pontosan idézni azt a néhány közhelyessé aljasult gyűlöletkeltő, diszkriminatív mondatot, amit elég jól sikerült kifigurázni az előadásban. (Annak aki meg is akarja hallani.)
- A zsidók hetyegnek fűvel-fával. (Mennyi zsidó lehet a földön. Na és akkor mi van?)
- A zsidók szar esznek, a buzik vizeletet isznak. (Ki tudja pontosan, hogy mi is az, amit eszik? Nem akarok belemászni, de van egy mondás: ki a Duna vizét issza.....)
- A zsidóknál szokás házasság előtt gyereket nemzeni. (Hmm? Másnak nem is megy.)
- Azt hittem azért nem jó a szex, mert a Josef zsidó, de ha én vagyok zsidó, akkor én tehetek róla. (Ezt had cáfoljam meg. Legemlékezetesebb szeretkezéseimet egy zsidó-származéknak köszönhettem:)) Sőt, olvastam egy könyvet - talán a Vasárnapi levelek kezdődik így - a zsidó férfiak a legerotikusabb, legszenvedélyesebb szeretők. Nem hiszem hogy faji hovatartozástól függne. Vérmérséklet, empátia, figyelem, érzés és némi testi adottság függvénye.)
Egyszóval ajánlom az előadást. Ma még lesz előadás, a továbbiakban nem tudom a sorsát. Pedig megérdemelnék a nagyobb nyilvánosságot, elismerést.
Megnéztem másodjára is. Elsőre is tetszett. Másodjára is. Bár a nagyon négyfalközé szorított előadás kicsit más hangulatú lett. Tetszett az első előadásnál az, ahogy az udvar és az épület adta teret kihasználták. De sikerült - picit döccenősen - beszorítani a terembe is. Egyfelől jó érzéssel töltött el, hogy a kicsi hírverés (nol.hu-n) odavonzott sok nézőt (elvégre más a hangulata egy teltházas előadásnak a nézők részéről is), és sajnáltam azt, hogy ez a nézőszám nem az udvari előadáskor jelent meg.
Rögtön az elején közölnöm kell, hogy nem olvastam az előadás alapját adó darabot. Ezért nem is értem, bár lehet, hogy bennem van a bibi, miért lett ez a darab botrányosnak titulálva? Bár próbálták az előadással kapcsolatos hírverést pont erre az etitűdre alapozni egyesek. Magyar ember egy része a botrány szóra ugrik. Sajnos. Megvan a médiának a sajátságos eszköztára.(Erről majd egy másik alkalommal irkálgatok.)
Adva van egy lengyel kisváros, benne egy lelkész férfi és egy hentes nő adta házaspár, házasságra készülő lányukkal. A vőlegény apja kórboncnok, aki önmagát bejegyeztette zsidónak, de ezt azóta is titkolja. Ehhez a társulathoz csapódik Amerikából egy halott zsidókat téríteni akaró mormon fiatalember, akinek megtetszik a menyasszony - nem minden viszonzás nélkül. Meg kell valljam, hogy semmit sem tudok a mormonokról. (Nem is nagyon érdekel.) Egy-két filmben látott részlet kavarog bennem.
Ez így egy érdekes, de még normálisnak látszó társaság. Ebből még nem kellene, hogy dráma vagy komédia legyen.
Ami a darab lényegét adja az a különböző sztereotípiákból fakadó ellentétek, gyűlölködések és a múlt ködével takart titkok lassankénti eloszlatásából fakad. (A darab egyik magyarosított része az, mikor egy külső szereplő, nacionalista szövegeket kiabál be: Magyar színházak élére, magyar vezetőket! Bár kevés azt mondani, hogy nacionalista, hiszen ez alatt érteni kell azt is, hogy sem zsidók, sem buzik, sem egyéb "mások" ne kerülhessenek vezető szerepbe.)
Nem akarom elmondani a történetet. A végét pedig pláne nem. Fordulatos, érdekes megoldásokat építettek be az előadásba. Jók az előadók és a díszlet is adja a darab hangulatát.
Kicsit megállnék itt morfondírozni. Az egyik kellék, mivel hentesnőről van szó, egy hatalmas gyönyörű marhahús. Számolgattuk az először látott előadás után, hogy nem kevés pénzbe kerülhet. Ismerve az amatőr/alternatív színházak szerény költségvetési lehetőségeit, játszottunk a gondolattal, hogy mit kezdhetnek vele az előadás után. Ha odaadják egy konyhára gulyáslevesnek, akkor a köjál (ÁNTSZ) kiabálna, "adjatok a kutyáknak húst" pedig kicsit luxus lenne, de ennyi előadás alatt megromlik. Tegnap kikukkoltam a megoldást, hogy jól le van fagyasztva az a hús, nehéz is volt szeletelgetni.
Az udvari előadástól eltérően a rendezők kitaláltak egy jó megoldást, az utolsó jelenetre átterelik a nézőket egy másik térbe. Ez azért is jó, mert a majdnem kétórás előadásról alatt gémberednek, még ha nem is vesszük észre, a végtagok (az egyéb vegetatív funkciókat ne is említsük).
Egy másik, számomra nagyon tetsző technikai megoldás, amit eddig csak néhány nagyszínháznál láttam, az angol nyelvű felírat egyszerű megvalósítása. Tudom, hogy fesztiválok alkalmával külföldi előadásoknál többször kritizálták azt, hogy nem jelenik meg magyarul (esetleg angolul) az előadás szövege. Talán jó lenne ezt akkor is alkalmazni - mivel nem mindenki tud angolul vagy nem olyan jól - az angol nyelvű előadásoknál (pl. Gyros 3.0) is. Mégiscsak Magyarországon vagyunk.
Gondolkodóba ejtett - ez is a dolga - ez előadás, annak néhány mondata, jelenete. Mennyire lehet, lehet-e egyáltalán a belenevelt eszméket, gondolatokat eltörölni, megváltoztatni? Mi az, ami az egyén szerzett tudásának megváltoztatását elindítja? Miért kérdezem? Kíváncsi voltam egy más nevelést, más életet élő ember véleményére is az előadás kapcsán. Annyira nem tudom, hogy ami lecsapódik bennem egy-egy látott, hallott dolog után, mennyire befolyásolja az, amit gyerekkoromban vagy azután próbáltak a fejembe ültetni. (Nagyon szigorú katolikus nevelést kaptam. Sőt. Olyan szinten befolyásolt akkoriban az egyház, hogy képes lettem volna áldozni érte. Jó módszer ez. A legbefolyásolhatóbb korban kezdik meg a vezetést, mikor még az egyén igazi jellemzői nincsenek kialakulva, még a legközelebbi hozzátartozóktól látott, tapasztaltakat veszik át. De egy felnőtt, gondolkodó embernél mi az amivel hatni lehet?) Néha nem tudom, hogy az erőszakosan beültetni akart gondolatok elleni kialakul küzdelem határozza-e meg az élményemet? Tisztán ugyanazt érezném-e? Azt szokták mondani, hogy egy kisgyerek agya olyan mint egy számítógép. Minden információt gyűjt. Tudjuk, hogy a format paranccsal nem vész el minden információ a lemezről. Bizonyos trükkökkel elő lehet szedni. Vagyis valahol ott van a mélyben. Egyszerűbben: ha egy tiszta papírra akár ceruzával rávésel valamit, hiába radírozod ki, a lenyomata megmarad. Bár rá lehet új dolgokat írni. Ha jobban radírozol, akkor sérülhet a papír.
Sajnos nem tudom pontosan idézni azt a néhány közhelyessé aljasult gyűlöletkeltő, diszkriminatív mondatot, amit elég jól sikerült kifigurázni az előadásban. (Annak aki meg is akarja hallani.)
- A zsidók hetyegnek fűvel-fával. (Mennyi zsidó lehet a földön. Na és akkor mi van?)
- A zsidók szar esznek, a buzik vizeletet isznak. (Ki tudja pontosan, hogy mi is az, amit eszik? Nem akarok belemászni, de van egy mondás: ki a Duna vizét issza.....)
- A zsidóknál szokás házasság előtt gyereket nemzeni. (Hmm? Másnak nem is megy.)
- Azt hittem azért nem jó a szex, mert a Josef zsidó, de ha én vagyok zsidó, akkor én tehetek róla. (Ezt had cáfoljam meg. Legemlékezetesebb szeretkezéseimet egy zsidó-származéknak köszönhettem:)) Sőt, olvastam egy könyvet - talán a Vasárnapi levelek kezdődik így - a zsidó férfiak a legerotikusabb, legszenvedélyesebb szeretők. Nem hiszem hogy faji hovatartozástól függne. Vérmérséklet, empátia, figyelem, érzés és némi testi adottság függvénye.)
Egyszóval ajánlom az előadást. Ma még lesz előadás, a továbbiakban nem tudom a sorsát. Pedig megérdemelnék a nagyobb nyilvánosságot, elismerést.
2010.07.28
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése