Férfiség

"Nem tagadom a szerelmet, dehogyis. A legnagyobb földi erő ez. S mégis, néha úgy érzem, a férfiak, mikor szeretnek bennünket, mert nem tehetnek másként, kissé le is nézik az egészet. Minden igazi férfiban van valamilyen tartózkodás, mintha lényének, lelkének egy területét elzárná a nő elől, akit szeret, és azt mondaná: Eddig, kedves, és ne tovább. Itt, a hetedik szobában, egyedül akarok maradni. A buta nők megpukkadnak ettől. Az okosak szomorúak , kíváncsiak lesznek, s aztán beletörődnek." /Márai/

És ha már Kékszakáll, hozzá Judit, aki ténylegesen megtestesíti, bár eléggé lebutítva a női kíváncsiságot, vágyat. Talán ez a nagy különbség nő és férfi között. A nő, ha szeret, egész mindenével szeret. Mindent át adni, mindent befogadni, feladni önmagát is akár a szimbiózisért. És ezt várná el a férfitől is. De a férfi nem képes erre. Neki mindig is lesznek titkai, félti magát. Talán csak néha....egy-egy pillanatig képes, aztán gyorsan visszavonul a hetedik szobába a saját maga előtti gyengeségtől megrémülve. A többi viselkedés, amelyek még a legnagyobb szerelmi kapcsolatokat is képesek szétzilálni, a hatalmi játszmák, kisded bosszúk, csalások és megcsalások, titkok, mind a keserűségből, a félelemből és a sikertelenségből adónak. Mert nem vagyunk képesek - a férfi és a nő - együtt érezni.

2009.10.15.