magány

Nem tudom kitől származik, csak azt, hogy a Szkéné honlapján találtam.(Azóta megtudtam Márai: Az igazi) Ebben a pár sorban benne van minden, amit le akartam írni. Igaz az én fogalmazásom sokkal  porosabb lett volna. Így inkább ezt teszem közzé. Talán ezen kívül és ez mellett JA örökbecsűjét tenném még hozzá: "Ki szeret s párra nem találhat, oly hontalan, mint amilyen gyámoltalan a szükségét végző vadállat."

"Egy napon felébredtem, és észrevettem, hogy
hiányzik. Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor
hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted.
Kinyújtod a kezed, egy pohár vizet keresel tétova
mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van az
életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott
idõbeosztás, a világhoz való viszonyod nem
változott. Csak éppen hiányzik valami.

S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és
késõn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha
elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe,
végül találkozol azzal, aki vár.
Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés
egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen
esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha
megtaláltad, mit mondjál neki?… És mégis
várod.
Hogy keressek, ha azt sem tudom, mit? Ha megtalálom magamat, kitöltöm az ûrt? Ha megtalálom õt,
megtalálom magamat? Vagy meg kell találjam magamat, és
akkor majd õ is megtalál engem?"
Hogyan lehet a teret kitágítani? Hogyan tudjuk elfogadni egymás
határtalan, felmérhetetlen másságát?
Férfi és Nõ. Kettejük között csak
szerelem létezhet? Mi van a barátságon
túl? Tavasz, Nyár, Õsz, Tél, négy
évszak érzései...Vele és nélküle.

2009.08.05.