Mindenkinek ajánlom, aki már megtalálta a maga Jozáját és azoknak is, akik még csak valamilyen ösztönös vágytól indíttatva várják az ilyen pillanatokat.
"A kincskeresők végzetes hibát követnek el, amikor a távolba vetik tekintetüket. Ott minden a semmibe tűnik.
...
Szerelem. A legkevesebbre tartott szó az emberiség szótárában. Jóformán mindent rá lehet sütni. Az ösztönökre, az önző megszokásra, az irigységre, még a kivagyiságra és a gyűlöletre is, mindenre, mindenre.
Jozához való viszonyom vizsgálódást érdemelt.
Nem lehetett nevén nevezni. Legalábbis egy szóval nem. Barátság volt, gyöngédség, együttérzés, sőt szorongás és kétségbeesés is.
Mindez szétbonthatatlanul egybeforrott.
...
Minden nő, minden asszony találkozik életében valakivel, aki ilyen vagy olyan okból vonzza, és akivel képes - néha rövidebb, néha hosszabb időn át - párt alkotni.
...
Joza nélkül torzó lettem volna.
Ő az én vereségem, legyőzetésem. Éppen uralkodásra való képtelenségével vert béklyóba.
Legrosszabbik énem azt súgta, hogy meg kellene büntetnem, kínoznom ezért.
Ha másért nem, hát legalább a hazatéréseiért.
...
- Joza - leheltem alig hallhatóan.
Abbahagyta a munkát, és felemelte fejét.
-Nézd azokat a leveleket.
Letette a merőkanalat, és mellém ült.
A levelek csak a mi kettőnk kedvéért szálldostak-keringtek a levegőben.
Egy órán néztük."
Květa Legátová: Szégyenlős szerelem
2009.07.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése