Duma nuku -Tízperces mozgások

"-Anya, hol voltál?
- Mozgásszínházi előadásokat néztünk.
- Mi az a mozgásszínház?
- Ahol tánccal, mozdulatokkal fejezik ki a mondanivalójukat.
- Ja! Duma-nuku?
- Igen, duma nuku:))"

Tegnap Tűzrakiban  voltunk. Tízperces mozgásszínházi előadásokat láttunk, a gyűlölet (pontosítok: diszkrimináció) elleni fémjelzés mellett. Nem sikerült az elejétől látni az előadásokat, így a tegnapi napról nem teljes benyomást tudok megosztani. Természetesen a programból majd puskázom, mert ott, akkor nem sikerült mindent megjegyeznek az elmondottakból. Ráadásul mivel nem "készültem" az anyagból lehet, hogy jó pár dolgot én másképp értelmeztem, ezért kíváncsiságból megkuksoltam, mennyire értettem én félre vagy mennyire mást értettem, mint amit az előadók szerettek volna közölni velem. Igazából a Frenák Pál társulat előadása vonzott. Régi vágyam, hogy lássak tőlük valamit úgy egészében. Eddig mindig csak részleteket tudtam elkapni, mert vagy menni kellett valahová máshová vagy elmaradt az előadásuk, esetleg már nem kaptam jegyet rá.
De nem bántam meg azt, hogy másokat is láttam.
Láttunk öt mozgásetűdöt. Nem biztos, hogy ez a jó kifejezés. Az én agyamban az etűd pozitív visszacsatolású szó és az ötből egynél nem tudott pozitív élmény érni. Nem vagyok elég lila hozzá valószínűleg, de ahogy az udvarias tapsból kivettem lehet, hogy magával az előadással volt baj.
Az ötből kettő páros - nő/férfi - a többi egy előadós volt. Tetszettek a páros előadások. Mi is csapódott le bennem? Férfi és nő kapcsolata, minden macerájával, minden örömével. Hiába akarjuk megőrizni a függetlenséget valahogy az ösztön odavonz a másikhoz. Persze a konvenciók falai között, próbáljuk a látszat-boldogságot mutatni másoknak, hisz ezt várják el tőlünk. Miközben szabadulni akarunk a kapcsolatból, meg akarjuk őrizni a saját énünket. Nehogy már más irányítson bennünket! Nehogy alkalmazkodni kelljen! Ennyire önző, szabadulni vágyó lények vagyunk. Pedig.... A kettő együtt lehetne több, mint kétszer egy. Csak rajtunk múlik, hogy megtörténik-e velünk. Ha nem vagyunk elég felnőttek/toleránsak hozzá, akkor valóban elveszünk akkor valóban kevesebbek leszünk együtt, mint külön-külön.
A két páros előadás különbözött egymástól, bár mozgáselemei hasonlítottak. Gyönyörű izmost, rugalmas testek mutatkoztak. Az elsőnek látott Mozdulatművészeti Társulat előadása inkább szexuális töltetű volt. (Rám hatott.) Egyik meglepően aranyos, és kifejező mozgáskombinációjukat nagyon ötletesnek tartom. Hogy lehet ezt verbálisan leírni? Hasonfekvő-lábujjtipegéssel-feltornázott-arctámaszkodásból-való-kifordulás. Aki nem látott még ilyent, az próbálja elképzelni. Még úgy is érdekes lesz:))
A másik páros előadásból a humor fogott meg. Ahogy azt beleépítették a mozgásba. Némely helyen kicsit fanyar, némely helyen kicsit erőltetve. Nagyra értékelem tőlük azt, ahogy a közönséget belevonják a játékba. Szerintem nagy kreativitás igényel(het), hogy mindig változó színtereken, változó közönség-berendezéssel, azokat figyelembe véve adják elő "mondandójukat".
Ezek után jöttek a szólók.
Frenák Mennono. És a profizmus. Lásd még: hatások. Ez a fajta aprólékos rugalmas mozgás, aminek igazi mondanivalóját meg sem lehet szavakkal fogalmazni, viszont folyamatosan követeli a tekintetet. Nem is akarok mondanivalót belemagyarázni. Minek? Így is tud nyűgözni. Le. Csak azt tudom, hogy az ilyen előadás-lehetőségek voltak benne az én álmaimban is, még sok ezer évvel ezelőtt, gyerek és tinikoromban. Frenák Pálnak sikerült. Én - lehetőségem nem volt másra - bekerültem a húsdarálóba.
Kicsi technikai szünet adta lehetőséggel beszélgetés után jött egy ...valami. Puskáztam a Tűzraki oldaláról, de csak annyi van, hogy szóló-improvizáció feketére és fehérre. És egy fiú neve. Pedig határozottan a fehéret egy lány adta elő, csak most azt nem tudom, hogy az nem ehhez az előadáshoz tartozott, egy hirtelen beszúrás vagy csak kimaradt a programból. Nem kár érte. A fehér kínlódás nem tetszett. Csak kicsit értetlen maradtam.
Viszont a fiú általi valami elragadott. Nem volt benne semmi különös, sem különös mozgás, sem különös mondanivaló, sem humor.... mégis sajnáltam, hogy vége lett olyan hamar. Még vártam volna valamit. Megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan számomra, hogy mégis mivel tudta a figyelmemet felkelteni.
Összességében kellemes élmény volt. Jó hogy vannak ilyen programok.
Csak még egy üzenet a konzervatív szemléletű embereknek: Semmi homoszexualitás, semmi gyomorforgató, semmi agresszivitás nem volt ezekben az előadásokban, csak az ember belső küzdelmeit mutatták be-ki. Ha ez nem illő, akkor valóban nézzenek mást. Nekem tetszett:))
2010.05.08.