Hogy tud játszani a természet. A derengő hátteres felhőkkel. És a színek.... és a formák... Leírhatatlan színkavalkád. Ha behunyom a jobb szemem, akkor olyan kékes... Ha a másikat, akkor zöldes. (Az én szemem színe tükröződne?) A felhők viszont egyértelműen sötét kékesszürkések. Kacsintgatok még egy párszor...villannak a képek. Na jó! Ha sokáig csinálom, elszédülök. Talán nem is ártana.
A háztetők felett a felhők sötéten érdekes formát rajzolnak. Lassan tíz éve minden reggel az első tevékenységem kitekinteni az ablakon. A háztetők feletti képet megtekinteni. Belekapaszkodni ebbe a szépségbe. Hátha elkíséri egész napomat.
Ha a természet éppen olyan hangulatában találta meg ablakomat, akkor továbbszínesíti felhőkkel az ébredésem. A ma reggeli minta különleges. Régen, talán egy zászlóm, láttam valami hasonló mintát. Egy nap, egyszerű elnagyolt vonalakkal megrajzolva, a széle felé szélesedő sugarak. Jé, de jó játék! Széle(felé)sedő.:) A különbség csak a színekben van. A régi képen narancsos, itt sötét kékesszürke. És csak a fele képet tölti ki. A másik fele, a végtelenben keretező még teljesen sötét. Arra dél felé még éjszakának tetszik. Amibe épp belerepülni vágyik egy gépmadár. Leszállni készül. Még látom fel-felvillani jelzőfényeit... Aztán elveszik a sötét felhőtengerben. Magába fogadja.
Ha tudnám biztosan, hogy egy pillanatnyi nyugalmat, felelősségtelenséget kaphatnék én is a felhőkben... beleolvadnék szívesen.
Egy csöppnyi vágyakozású pillantás még...aztán a reggeli feladatok veszik át gondolataimat. Egy új reggel... Egy új nap...
2009.10.09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése