Tegnap akartam mutatni, akkor nem találtam meg. Most közreadom.
"Bőven lehet jó oka rá az embernek, hogy harcba szálljon - mondtam -, de arra soha, hogy fenntartás nélkül gyűlölködjék, hogy azt képzelje, a Mindenható Úristen is vele gyűlölködik. Tudja, hol a gonoszság? A gonoszság minden embernek az a része, az a jókora része, amely korlátok nélkül akar gyűlölni, amely Istennel az oldalán akar gyűlölni!"
Még egy gondolat a könyvből:
"Nem az iszonyú veszteség érzése dermesztett meg. Már magamtól megtanultam, hogy ne sóvárogjak semmire.
Nem a haláltól való irtózás dermesztett meg. Már magamtól megtanultam, hogy jó barátként gondoljak a halálra.
Nem az igazságtalanság kiváltotta szívszaggató düh dermesztett meg. Már magamtól megtanultam, hogy az ember úgy keressen igazságos jutalmat és büntetést, mint gyémánt nyakéket a kanálisban.
Nem az a gondolat dermesztett meg, hogy senki sem szeret. Már magamtól megtanultam, hogy meglegyek szeretet nélkül.
Nem az a gondolat dermesztett meg, hogy Isten ilyen kegyetlen. Már magamtól megtanultam, hogy sohase várjak Tőle semmit.
Az a tény dermesztett meg, hogy az égvilágon semmi okom nem volt bármerre elindulni. Eddig, a sok halott, értelmetlen éven át a kíváncsiság hajtott.
Most már az is kihunyt."
Kurt Vonnegut: Éj anyánk
"Bőven lehet jó oka rá az embernek, hogy harcba szálljon - mondtam -, de arra soha, hogy fenntartás nélkül gyűlölködjék, hogy azt képzelje, a Mindenható Úristen is vele gyűlölködik. Tudja, hol a gonoszság? A gonoszság minden embernek az a része, az a jókora része, amely korlátok nélkül akar gyűlölni, amely Istennel az oldalán akar gyűlölni!"
Még egy gondolat a könyvből:
"Nem az iszonyú veszteség érzése dermesztett meg. Már magamtól megtanultam, hogy ne sóvárogjak semmire.
Nem a haláltól való irtózás dermesztett meg. Már magamtól megtanultam, hogy jó barátként gondoljak a halálra.
Nem az igazságtalanság kiváltotta szívszaggató düh dermesztett meg. Már magamtól megtanultam, hogy az ember úgy keressen igazságos jutalmat és büntetést, mint gyémánt nyakéket a kanálisban.
Nem az a gondolat dermesztett meg, hogy senki sem szeret. Már magamtól megtanultam, hogy meglegyek szeretet nélkül.
Nem az a gondolat dermesztett meg, hogy Isten ilyen kegyetlen. Már magamtól megtanultam, hogy sohase várjak Tőle semmit.
Az a tény dermesztett meg, hogy az égvilágon semmi okom nem volt bármerre elindulni. Eddig, a sok halott, értelmetlen éven át a kíváncsiság hajtott.
Most már az is kihunyt."
Kurt Vonnegut: Éj anyánk
2010.07.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése