Péntek esti kikapcs

Nekem valahogy kimaradt a Velencei-tó. Hat-hét évvel ezelőtt egy hideg, szeles, de napsütéses őszi napon láthattam meg közelről. Élmény volt, akkor is, bár fürdésről szó sem eshetett. Volt pár teljesen elvetemült ember, aki szörfözni próbálkozott. Nem irigyeltem őket.
Akkoriban így nézett ki a tó.


Aztán évekkel később mesélték, hogy milyen kellemes az éjszakai fürdőzés. Milyen nagy éjszakai élet van a partján. Vágytam kipróbálni.

Próba 1.
Múlt hét péntekén úgy hozta sorsom, hogy lett társaságom, nem mondom, hogy pici erőltetés  nem volt részemről, de engedtek kérésemnek.
Előtte gondoltuk megnézzük Sukorót, még világosban sétálunk, mert az a másik nagyon kellemes időtöltésünk. (Amikor tavaly készülődtünk Erdélybe, mindenki óvott, hogy vigyázzunk, nagyon hiányosak az útmutató táblák. Szinte semmi fennakadásunk nem adódott Erdélyben.) Az ismerős Magyarországon viszont igen. Azt láttuk, hogy Velence településen keresztül kell menni, aztán jön majd Sukoró, ahol majd egy jobbra kapaszkodón feljutunk a faluba.  Magyarországon minden út az autópályára vezet. Akkor is, ha nem akarsz.  Így, bár nem a kiválasztott célhoz jutottunk, de sikerült egy kis vidéki Rózsadombot találnunk. Paloták, gyönyörű virágos teraszok és az aktuális divatnak megfelelő csiricsáré Orbán-vendéglő is szerepelt az útvonalon. A végén pedig kijutottunk egy kilátóhelyre. Nekem tetszett. Remélem másnak is tetszik a látvány.
Érdekes, hogy az én fejembe soha nem úgy szerepelt a Velencei-tó, mint ami tele van sásszigetekkel. Szép látvány, ahogy így tagolja és kicsi lagúnákat képez benne. Milyen jó lenne itt csónakázni.



Szitakötő sajnos nem lett valami éles. Új gépemet még szokni kell, de így is örülök, hogy sikerült megörökítenem.



Lehet, hogy túl szentimentális vagyok, de a lemenő nap képe mindig megbabonáz. Egy nap véget ér. Az örök kérdés marad, jön-e virradat?


Próba 2.
Találtunk táblát Nadapra mutatót.  Gondoltuk elindulunk arra. Láttuk Nadapot is. Ott találtunk egy táblát Sukoró felirattal. Megörültünk. Hajrá!! Kicsit gyanús volt, hogy egy idő után igazi földútra váltott, ami nem is riasztott el, elvégre a falu ahonnan származom szintén körbe van véve ilyen jellegű utakkal. Aha, csak akkoriban apukám wartburg hajszoltam. Jobban bírja. Kicsi pandámnak amúgy is alacsony az alsó része, egy-két, a nagy esőzések miatt visszamaradt vízfolyáson nem mertem keresztül vágni, majdnem sikerült fennakadni. De némi horzsolás, és sikerült.  Ez jócskán visszavett a lelkesedésünkből.

Próba 3.
Nem baj nem adjuk fel! Térképet előhalászom, immár nem hagyva magam az elhomályosult emlékezésre. A kép alapján egyértelmű, hogy Velencén kell átjutni. Nosza rajta, haladunk, meglátunk egy táblát: Sukoró. Éljen megtaláltuk. Lerakjuk az egyik  mellékúton a kocsit, hogy élvezzük szúnyogriasztós illatú sétát. Itt is szép házacskák, de sehol se találunk régi épületeket, csak egyet talán, amit egy régi házból alakítottak át.  Sétatársam erősködik, hogy nem érzi magát Sukorón.  Eljött a pillanat, mikor az egyetlen gyalogosan közlekedő személyt, aki talán helyi lakos, megkérdezzük. Az érzés jó volt, Sukoró üdülőtelepét találtuk meg. Mentségünkre szóljon, hogy ez külön nem volt kiírva.

Próba 4.
Az útmutatást követve, az üdülőtelepet jócskán elhagyva, egy kisebb természeti részt elhagyva, tényleg megtaláltuk Sukorót. Ez látható volt a két kivilágított templomból. Megcéloztuk az egyiket. Toronyiránt.  Igencsak kapaszkodunk az autóval, többszöri próbálkozás, az egyik lehetséges út (tábla megint sehol, amit csak azért jegyzek meg, mert még az én kicsi, isten háta mögötti faluhelyemen is a fontosabb épületek kereszteződésekben elhelyezett táblákkal jelölve vannak). Többször visszajutunk a kiindulási ponthoz, ami egy idő után érdekes, főleg ha a visszafelé vezető úton ugyanoda lyukadunk ki. Milyen egyszerű is lett volna, ha tudjuk hol induljunk el. A falucska érdekes, kanyargó, emelkedős hangulatú kis település. Lenne mit megnézni sétálva, világosban. Nekünk ez már nem jutott. Csak sötétedésre találtuk meg. Nem baj. Szeretünk mi sötétben is sétálni. Útba esik  egy csárda. Kellemesnek tűnik. Természetesen a melegkonyha már nem üzemel. Nem is vagyunk éhesek. Ráadásul még fürdőzni kívánkozunk, oda úgy se jó, ha tele gyomorral megyünk.
Sukoró van még mit fejleszteni és nem hiszem, hogy ide pont az a beruházás kellene, amiről sokat cikkeztek az újságokban. Most még van falusi hangulata. Nem biztos, hogy ide kellene hangos, zsivajos, gazdagnépség.

Mit rejt az éj, fedje sötétség...

Ez különösen igaz, ha éjszakai fürdőzésre vágyunk. Lustaságból nem volt kedvem fürdőbugyit felvenni. Mások által biztos közszeméremsétő módon a normál bugyimba merészkedtem be a vízbe. Nem az első eset volt. Remélem még nem is az utolsó.
A víz csodás, kellemes, izgató. Nem látod a többi ember, csak hallod őket. Valahol labdáznak, játszanak, csónakáznak és még ki tudja mit még... Nem látod a sötétben, hogy hol is jöttél be, ha túl messzire merészkednél, lehet nem is találnál vissza. Messzire viszont be lehet menni. Nem próbáltam ki milyen messzire ér le lábam. Ebben a közegben valahogy elveszítjük az idő és térérzéket. Borzongatóan élvezetes.
Nem úgy a visszatérés a valóságba. Ajánlatos a vízből kilépve és épp hogy megtörölközve a szúnyogriasztó után nyúlni. Amit a víz lemosott, már nem hat. Jelentem gazdagabb lettem jó pár pöttyel hátamon, combomon, csípőmön, (ott hogy a fenébe tudott??) karomon.
Mégsem bántam meg. Szeretnék máskor is ide visszajönni. Meleg nyári estén, kedves társaságban.
A hazautat még sikerült elvétenünk. Autópálya szintén jelezve, más Budapestre vezető út külön nincs. Sőt, ha nem tudod, hogy Kápolnásnyék a következő település, akkor jó esélyed van a tévedésre, mert azt kevés tudnod, hogy a 7-s út megyen Budára. Minek azt olyan sokszor kitáblázni?
Mégsem vagyok kudarc-érzésű. Igen, az bennem maradt, hogy ide vissza kell térni. De ez valószínűleg akkor is megmaradt volna, ha minden tervszerűen alakult volna. Van választásod, hogy állsz a dolgokhoz. Nekem a társaság és az élmény feledtette a bosszankodást.
Sukoró! Next time!

2010.07.19.