" Az emberi nyavalyák és balesetek alján legtöbbször ezt találod. A hiúságot. a gőgöt. A félelmet, mert hiúságból nem merik elfogadni a szeretet ajándékát. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát... Azt az szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyöngédségre, nem tud meglenni nélküle. .... Most már nem bizonygatom ezt ilyen föltétlenül, mert öregszem és megbuktam. Hol buktam meg? De mondom, ebben, éppen ebben. Nem tudtam elfogadni gyöngédségét, restelltem magam, kissé le is néztem őt, mert másféle ember volt. .... Akkor még nem tudtam, amit ma tudok... nem tudtam, hogy nincs szégyellnivaló az életben. Csak a gyávaság szégyenletes, mellyel az ember nem tud adni vagy nem mer elfogadni érzéseket." /Márai/
2009.11.12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése