Nagy varázsló vagy Formanek Csaba és méltóak hozzád a műhelyedben dolgozó varázssegéd-színészek is. Mikor már kezdeném elfogadni és beletörődni a magány adta életkörülménnyel, elmegyek (mert szeretem nézni, amit csináltok) és megnézek egy előadásotokat. Közben, alatt, után, sokkal után is zavarodom, felpiszkálódik valami bennem. Talán emlékképek, élethelyzet-kópiák, amitől újra vágyom minden nyűgjével, macerájával a társas állapotra. Pedig az előadás részképei másokat pont elrémisztenek, eltaszítanak a próbálkozástól. Engem sóvárgással tölt el akkor is, ha éppen kifiguráztok egy-egy pár-állapotot.
Nem mondom, kicsit félve-várva mentem el az előadásra. A színházi évadnyitó fesztiválon nem győzött meg a bemutatótok. Ha csak arra alapoztam volna, nem is nézem meg az Oberont. Emlékem szerint előző évben sem tetszett az ottani kedvcsinálótok, de más miatt megnéztem a zsiráfok itatóhelye által (is) ihletet darabot. Imádtam.
Most is reménykedtem, hogy a röpke bemutató félresikerült, félrenyúlt és valami megmaradt némi hangulat az első munkabemutatóból.
Olvastam a műsorfüzetből, hogy majdnem két órás lesz. Szenthabakukk! Hogy bírok én ki pisilés nélkül két órát? Tudtam, ha lefoglal az előadás, ha elbűvölnek, akkor sikerülni fog, hiszen nem gondolkodom az alantas testi működéseimmel.
Sikerült!
Ez az előadás merőben más, mint amit egy éve láttam a Színváltások alkalmával.
Átváltozott, elvarázsolódott, lelassult. Kicsit kesernyés lett, néha melankolikus, kicsit kiábrándult. Karcol.
Nincs annyi technika által megvalósított varázskép benne, mint a Zsiráfivóhelyben. Ezt egyfajta fejlődésnek tudom be. Gyönyörűen kitartott lassú jelenetek, melyeket eddig igazán szépen, csak keleti filmekben láttam. Hagyva, hogy az érzelem kibogozódjék a nézőben. Megbocsátok a két óra hosszért, rövidebben nem sikerült volna ezt elérni.
Kegyetlen játékot űztetek velem. Fájt, de igazatok volt. Úgy látszik ezzel most újra kellett szembesülnöm, az élet emlékeztetni akart saját gyerekgondolkodásomra. Most ez az időszak van. Talán azért is reagálok érzékenyebben, mert nemrég olvastam Rakovszky Zsuzsa Hullócsillag című regényét, ahol szintén egy gyerek szemével meséli el az írónő a történéseket. Az is fejbe ütött. Kicsi, vékonyka lány tökéletesen megvalósította, visszaadta a kisgyerek félelmét. Nem tudom sajnáljam-e vagy irigyeljem. Sajnálom, ha saját tapasztalata segítette és nem sikerült a gyermekkor elhagyásával ezt is kitörölnie. Irigylem, ha nem élte át és ennyire át tudja érezni mások félelmét.
Tartottam attól, hogy az új előadók (direkt nem írok színészeket, nehogy megsértődjenek) hogyan fognak debütálni? Hogyan tudnak ilyen rövid idő alatt beilleszkedni a társulat légkörébe?
Jó választás volt Titánia. A szép szőke fiatal lányt a fekete keretes szem megfelelően érlelte a szerepéhez. Kellemes meglepetés volt a három (?) Puck. Kellemes látvány volt a szép férfifelsőtesteké is. Ellegelésztettem a szemem rajtuk.
Végeredmény: Köszönet érte!
És kérlek benneteket, varázsoljatok még!!!
Nem mondom, kicsit félve-várva mentem el az előadásra. A színházi évadnyitó fesztiválon nem győzött meg a bemutatótok. Ha csak arra alapoztam volna, nem is nézem meg az Oberont. Emlékem szerint előző évben sem tetszett az ottani kedvcsinálótok, de más miatt megnéztem a zsiráfok itatóhelye által (is) ihletet darabot. Imádtam.
Most is reménykedtem, hogy a röpke bemutató félresikerült, félrenyúlt és valami megmaradt némi hangulat az első munkabemutatóból.
Olvastam a műsorfüzetből, hogy majdnem két órás lesz. Szenthabakukk! Hogy bírok én ki pisilés nélkül két órát? Tudtam, ha lefoglal az előadás, ha elbűvölnek, akkor sikerülni fog, hiszen nem gondolkodom az alantas testi működéseimmel.
Sikerült!
Ez az előadás merőben más, mint amit egy éve láttam a Színváltások alkalmával.
Átváltozott, elvarázsolódott, lelassult. Kicsit kesernyés lett, néha melankolikus, kicsit kiábrándult. Karcol.
Nincs annyi technika által megvalósított varázskép benne, mint a Zsiráfivóhelyben. Ezt egyfajta fejlődésnek tudom be. Gyönyörűen kitartott lassú jelenetek, melyeket eddig igazán szépen, csak keleti filmekben láttam. Hagyva, hogy az érzelem kibogozódjék a nézőben. Megbocsátok a két óra hosszért, rövidebben nem sikerült volna ezt elérni.
Kegyetlen játékot űztetek velem. Fájt, de igazatok volt. Úgy látszik ezzel most újra kellett szembesülnöm, az élet emlékeztetni akart saját gyerekgondolkodásomra. Most ez az időszak van. Talán azért is reagálok érzékenyebben, mert nemrég olvastam Rakovszky Zsuzsa Hullócsillag című regényét, ahol szintén egy gyerek szemével meséli el az írónő a történéseket. Az is fejbe ütött. Kicsi, vékonyka lány tökéletesen megvalósította, visszaadta a kisgyerek félelmét. Nem tudom sajnáljam-e vagy irigyeljem. Sajnálom, ha saját tapasztalata segítette és nem sikerült a gyermekkor elhagyásával ezt is kitörölnie. Irigylem, ha nem élte át és ennyire át tudja érezni mások félelmét.
Tartottam attól, hogy az új előadók (direkt nem írok színészeket, nehogy megsértődjenek) hogyan fognak debütálni? Hogyan tudnak ilyen rövid idő alatt beilleszkedni a társulat légkörébe?
Jó választás volt Titánia. A szép szőke fiatal lányt a fekete keretes szem megfelelően érlelte a szerepéhez. Kellemes meglepetés volt a három (?) Puck. Kellemes látvány volt a szép férfifelsőtesteké is. Ellegelésztettem a szemem rajtuk.
Végeredmény: Köszönet érte!
És kérlek benneteket, varázsoljatok még!!!
2010.10.25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése