Ezt most egyik részről azért írom, hogy aki netalán olvasgat, tudjon róla, tudok örülni a jó dolgoknak s nemcsak szomorúságra vagyok képes. Másrészt, hogy megosszam az örömömet, hátha más is kedvet kap majd valami hasonlóra.
Egy éve kb. hallottam hírét, hogy a Csík Zenekar a Zöld Pardonba lép fel és Lovasi András mint meghívott vendég is szerepelni fog. Valami miatt nem tudtam elmenni a koncertre, sopánkodtam is miatta. Pár nap múlva viszont a sopánkám elmaradt, mivel Lovasi elfelejtett elmenni, így a koncert nem adhatta ugyanazt az élményt.
De!! Tegnap minden összejött nagy-nagy örömömre, s még az esti zápor előtt hazaértünk. (Az írást meg kellett szakítanom, munkával kellett foglalkoznom, s máris lelohasztották a jó hangulatomat: (Megpróbálok erőt venni és azért elmesélni, amit eredetileg le szerettem volna írni)
Valamelyik nap, egyik beszélgetés közben az vetődött fel, hogy vannak olyan zenék, amik képesek az ember legrosszabb hangulatát is feledtetni. Csupán a zene ritmusa, az előadók hangulatának átdelejezésével. Régebben - míg nem jártam koncertekre - nem értettem a koncerthangulatot. Hiszen mennyivel kényelmesebb otthon a fotelban hallgatni stúdiófelvételt. Senki ne nevessen ki emiatt! Amíg valamit nem tapasztalunk nagyon nehéz elképzelni, beleérezni a hangulatába.
Ma már tudom, már átéreztem a koncertek adta élményt. Sőt! Van olyan zenekar, aki fergeteges hangulatot tud összehozni koncerten, de stúdiós lemezét meghallgatva, nem hatott rám. Arról nem is beszélve, hogy az előadók által a számok közötti, alatti spontán szövegelések mennyire tudnak hatni. A közvetlen kommunikáció, amit egy stúdiófelvételen soha nem lehet visszaadni. S a többiek tömeghangulata mennyire magával tudja ragadni az egyed hangulatát. Tegnap volt tömeg. S kikből állt a tömeg. Legnagyobb örömömre szinte az összes korosztály szép számmal képviseltette magát. A négyéves kisgyerektől, aki igaz még csak hátizsákként jelent meg, a hatvanévesekig. Bár azt is el kell mondanom, hogy a tömeg nagy részét a tizen-húszas-harmincas korosztály alkotta. Nem is csoda, a ZP alapvetően az ő szórakozóhelyük. Számomra viszont örömteli tendenciaként kezd kibontakozni, hogy a konzervativitást kezdik elfelejteni az emberek. Ma már nem ciki elmenni egy fiatalos helyre egy középkorúnak sem. A fiatalabbaknak pedig nem ciki az, hogy ha az ő közegükbe bekeveredik az idősebb korosztály. Remélem ez nem fog visszafordulni. Remélem, hogy nem lesz senki beskatulyázva ízléstartományokba, amit követnie illik, kell.
A koncert pedig fergeteges volt. Lassan eltanulom az egyhelyben-egyszemélyes-csárdásozást. Hely és partner nem lévén hozzá, ezt kell tennem, mert a testem önkéntelenül mozogni kezd a ritmusos zenére. De sokan, akik párban jöttek el, nekiálltak a csűrdöngölősnek. Felrémlettek bennem régi lagzik hatalmas mulattságai, legjobb táncpartnereim s némi nosztalgiával azok is, akiknek köszönhetően megtanultam csárdásozni. Sajnos in memoriam. .."De szeretnék...."
Vitatkoztunk nevetve barátnőmmel, hogy a Most múlik pontosan szám az eredetiben vagy a Csík által feldolgozott formában tetszik-e jobban. Nem tudok dönteni. Nagyon tetszik a változat, de az eredeti szám az egyik kedvenceim közé tartozik. Hogy is lehetne Kiss Tibi hangját, stílusát, zenéjének hangulatát összehasonlítani a népi motívumos Majorosi Marianna hangjával? Az az érzékiségben nem szegény nő, aki egyszeri is hallotta Kis Tibi énekével a számot, a legtitkosabb vágyaiban biztosan megjelenik, hogy valaki azon a férfiasan karc hangszinten suttogja bele a fülébe egy átszeretkezett éjszaka után: "ez tényleg szerelem".
Kikívánkozott belőlem az a csodálkozás is, hogy milyen sokszor van a történések, élmények között összefüggés. Amikor először hallottam a Csillag vagy fecskét éppen a Holt vágányokat olvastam. S a könyvben pont azt a részt, amikor a vonatkantinjáról mesélt. Az én fejemben azóta a két kép egyként állt össze. Bár az is lehet, hogy az élmények, tapasztalatokat saját magunk fűzzük össze. De ez nem is lényeges. A lényeg az eredmény. Ahogy a reklám is mondja: „A megtett úttól válsz különlegessé” .
Menjetek jó koncertekre!!
Egy éve kb. hallottam hírét, hogy a Csík Zenekar a Zöld Pardonba lép fel és Lovasi András mint meghívott vendég is szerepelni fog. Valami miatt nem tudtam elmenni a koncertre, sopánkodtam is miatta. Pár nap múlva viszont a sopánkám elmaradt, mivel Lovasi elfelejtett elmenni, így a koncert nem adhatta ugyanazt az élményt.
De!! Tegnap minden összejött nagy-nagy örömömre, s még az esti zápor előtt hazaértünk. (Az írást meg kellett szakítanom, munkával kellett foglalkoznom, s máris lelohasztották a jó hangulatomat: (Megpróbálok erőt venni és azért elmesélni, amit eredetileg le szerettem volna írni)
Valamelyik nap, egyik beszélgetés közben az vetődött fel, hogy vannak olyan zenék, amik képesek az ember legrosszabb hangulatát is feledtetni. Csupán a zene ritmusa, az előadók hangulatának átdelejezésével. Régebben - míg nem jártam koncertekre - nem értettem a koncerthangulatot. Hiszen mennyivel kényelmesebb otthon a fotelban hallgatni stúdiófelvételt. Senki ne nevessen ki emiatt! Amíg valamit nem tapasztalunk nagyon nehéz elképzelni, beleérezni a hangulatába.
Ma már tudom, már átéreztem a koncertek adta élményt. Sőt! Van olyan zenekar, aki fergeteges hangulatot tud összehozni koncerten, de stúdiós lemezét meghallgatva, nem hatott rám. Arról nem is beszélve, hogy az előadók által a számok közötti, alatti spontán szövegelések mennyire tudnak hatni. A közvetlen kommunikáció, amit egy stúdiófelvételen soha nem lehet visszaadni. S a többiek tömeghangulata mennyire magával tudja ragadni az egyed hangulatát. Tegnap volt tömeg. S kikből állt a tömeg. Legnagyobb örömömre szinte az összes korosztály szép számmal képviseltette magát. A négyéves kisgyerektől, aki igaz még csak hátizsákként jelent meg, a hatvanévesekig. Bár azt is el kell mondanom, hogy a tömeg nagy részét a tizen-húszas-harmincas korosztály alkotta. Nem is csoda, a ZP alapvetően az ő szórakozóhelyük. Számomra viszont örömteli tendenciaként kezd kibontakozni, hogy a konzervativitást kezdik elfelejteni az emberek. Ma már nem ciki elmenni egy fiatalos helyre egy középkorúnak sem. A fiatalabbaknak pedig nem ciki az, hogy ha az ő közegükbe bekeveredik az idősebb korosztály. Remélem ez nem fog visszafordulni. Remélem, hogy nem lesz senki beskatulyázva ízléstartományokba, amit követnie illik, kell.
A koncert pedig fergeteges volt. Lassan eltanulom az egyhelyben-egyszemélyes-csárdásozást. Hely és partner nem lévén hozzá, ezt kell tennem, mert a testem önkéntelenül mozogni kezd a ritmusos zenére. De sokan, akik párban jöttek el, nekiálltak a csűrdöngölősnek. Felrémlettek bennem régi lagzik hatalmas mulattságai, legjobb táncpartnereim s némi nosztalgiával azok is, akiknek köszönhetően megtanultam csárdásozni. Sajnos in memoriam. .."De szeretnék...."
Vitatkoztunk nevetve barátnőmmel, hogy a Most múlik pontosan szám az eredetiben vagy a Csík által feldolgozott formában tetszik-e jobban. Nem tudok dönteni. Nagyon tetszik a változat, de az eredeti szám az egyik kedvenceim közé tartozik. Hogy is lehetne Kiss Tibi hangját, stílusát, zenéjének hangulatát összehasonlítani a népi motívumos Majorosi Marianna hangjával? Az az érzékiségben nem szegény nő, aki egyszeri is hallotta Kis Tibi énekével a számot, a legtitkosabb vágyaiban biztosan megjelenik, hogy valaki azon a férfiasan karc hangszinten suttogja bele a fülébe egy átszeretkezett éjszaka után: "ez tényleg szerelem".
Kikívánkozott belőlem az a csodálkozás is, hogy milyen sokszor van a történések, élmények között összefüggés. Amikor először hallottam a Csillag vagy fecskét éppen a Holt vágányokat olvastam. S a könyvben pont azt a részt, amikor a vonatkantinjáról mesélt. Az én fejemben azóta a két kép egyként állt össze. Bár az is lehet, hogy az élmények, tapasztalatokat saját magunk fűzzük össze. De ez nem is lényeges. A lényeg az eredmény. Ahogy a reklám is mondja: „A megtett úttól válsz különlegessé” .
Menjetek jó koncertekre!!
2010.06.29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése